Sziasztok!
Aki főzött már valaha, megtapasztalhatta, hogy a hagymaszeletelés a legkeményebb szívű szakácsból is könnyeket csal elő. Ez a hagyma illóolajainak hatása - szól a népi bölcsesség, de ez valójában tévedés. A sírás egy bonyolult kémiai folyamatvége, ami abból indul ki, hogy a hagyma megpróbál védekezni az ellen, hogy megegyük, és ehhez azt az anyagot használja vegyi fegyverként, amitől egyébként finom.
A hagymapucolással még semmi gond sincsen. Viszont amikor nekiállunk felvágni, a késsel felsértjük a hagymát alkotó sejteket, amikből - különböző kémiai reakciókat követően - egy gáz halmazállapotú anyag szabadul fel. Ez bekerül a szemünkbe, ahol a vízzel érintkezve azon nyomban fel is bomlik. Lesz belőle kén-dioxid, hidrogén-szulfid, és KÉNSAV.
Igen, bármennyire borzasztóan hangzik is ez, a hagyma a végső bosszújaként savat képző anyagot köp a szemünbe. A sav, még ha nagyon kis mennyiségű is, irritálni kezdi a szemünket, amit mi szúró-égető érzésként élünk át, az agyunk pedig azonnal aktiválja a könnymirigyeket, hogy mossák ki a szemünkből az odakerült szennyező anyagot. És már kész is a sírás. A könny nagyrészt vízből áll, így egyszerre hígítja a savat elviselhetőbb töménységűre, és takarítja is ki a szemünkből.
Hogy miképpen kerüljük el a sírást? Jó megoldás például folyó víz alá tartani a hagymát a felvágáskor, hogy a víz rögtön feloldja a szembe kerülő, irritáló anyagot. Ez persze aprításkor nem jön szóba. Sokat segít a helyzeten, ha hűtőbe tesszük felhasználás előtt a hagymát: alacsony hőmérsékleten lassabban és kisebb mennyiségben keletkezik a síráshoz vezető anyag. Bevethetjük a szagelszívót, vagy akár egy ventilátort, ami a hagymából felszabaduló gázt elfújja. Esetleg felvehetünk egy úszószemüveget, de az a konyhában azért elég furcsán néz ki, és még csak nem is tuti megoldás, mert az orrunkon-szánkon át is belélegzünk annyit a gázból, hogy az irritálni kezdje a nyálkahártyát.
Tudományos kísérletek bizonyították, hogy a hagyma kellemes csípős-pikáns ízéért is pont ugyanaz a vegyület felelős, ami megríkat minket pucoláskor. Szóval meg tudnánk ugyan szabadulni tőle, csak nem érdemes.
