Valamelyik tavaszon, húsvétot megelőzően hazánkban barangoltam hátizsákommal, amikor egy számomra ismeretlen erdőben kezdett rám sötétedni. Sietősre véve lépteimet találtam is magamnak egy mese szépségű kis falut a rengetegből kikeveredve, mire a nap a horizont alá szállt. Itt bekopogtam az első házba éjszakai szállást remélve. Nem csalódtam, az ott lakó idős bácsi és néni rendkívüli ismeretekkel ajándékozott meg a húsvéttal és a köré épülő szokásokkal kapcsolatban.
Miután bemutatkoztunk egymásnak, egy jó pohár házi málnaszörp kíséretében kezdtünk beszélgetni a konyhában. Társalgásunk során egyre inkább kiderült számomra, hogy vajmi keveset tudok a húsvét ünnepéről, de szerencsére Jancsi bácsi és Margó néni rengeteg hasznos és érdekes dolgot mondtak el nekem azzal kapcsolatban.
Elmondták, hogy a húsvét ünnepe nem csupán keresztény hagyomány, szorosan kapcsolódik a tavasz kezdetéhez és a termékenységhez. A húsvétot megelőző farsangi mulatságok a tél legyőzését, a tavasz megérkeztét ünneplik. Az ezt követő böjt alatt régen főleg kenyeret, száraz növényi étkeket ettek.
Rengeteg érdekes néphagyományról is beszélgettünk az este folyamán. Elmesélték a barkaszentelést például, hogy virágvasárnap előtt – mely a böjti hatodik vasárnapja - a gyerekek barkát szednek, amit vasárnap a templomban megszentelnek. A barka kapcsán megtudtam még, hogy hamvazó szerdán az előző évi barka hamvait szentelik meg. Nagycsütörtökön a harangok elhallgatnak és Rómába mennek. A hivatalos álláspont szerint a pápát nézik meg, de Jancsi bá’ azt mondta, hogy visszafelé mindig hoztak hímes tojást, amit aztán a gyerekeknek szórtak el. Végül megkérdezték, hogy tudtam-e, hogy a húsvét elnevezése a legtöbb országban valami emelkedett, sok helyen vallási dologról kapta a nevét, csupán nálunk, Magyarországon utal a húsvét szó a húsevésre. Mi magyarok ezt is az evéssel hozzuk összefüggésbe. Hát, nem tudtam, de érdekes!
Késő éjszakáig beszélgettünk, miközben én megleptem aranyos vendéglátóimat egy húsvéti Bakonyi Csülkös palacsintával, melynek elfogyasztását követően is rengeteg érdekességet megtudtam a húsvét kapcsán. Valamikor hajnalban kerültem ágyba, majd pár óra alvást és egy kiadós reggelit követően indultam tovább.
Örökké hálás leszek az idős házaspárnak a nagyszerű estéért és a tudásért, amit átadtak nekem. A múltkorában járt a PalacsintaHázban egy család, akik elmondták, hogy messziről utaztak el hozzánk egy kicsi faluból, mert azt hallották, hogy ilyen palacsintákat még nem láttak sehol. Nem nagyon hitték ezt el, a palacsinta, az palacsinta ugyebár! Ám mikor a falujuk két nagy öregje, Jani bácsi és Margó néni készített nekik egy füstölt csülökkel töltött és bakonyi gombamártással nyakon öntött, burgonyás palacsinta csodát, eldöntötték, hogy felkerekednek és megnézik ennek a forrását. Aznap hihetetlen boldog és büszke voltam, hogy én is tudtam adni valamit Jani bácsinak és Margó néninek cserébe vendégszeretetükért!
