Nagyon szeretek túrázni. Többször bebarangoltam már a környező hegységek gyönyörű helyeit. Hol egyedül, hol barátokkal, de mindig az elmaradhatatlan hátizsákom és különleges Creppy alapanyagaim társaságában róttam a kilométereket szebbnél szebb utakon, erdőben. Elképesztő magaslatokra jutottam, festői völgyhajlatokban sétáltam, csodás vidékeken sikerült járnom.
A természet valahogy mindig megnyugtatott. Az erő, mely a vadonban körülvesz, egyedülálló. Tudom, hogy bármikor eltiporhat, ám mégis óv engem, mint gyermekét.
Szóval, néhány évvel ezelőtt magamban barangoltam a Bükk fenséges hegyei között, amikor egyszeriben fura érzések bizsergették meg a hátamat. Hirtelen beborult, kellemetlen szél kerekedett és még az eső is szemelni kezdett. Szerencsémre be tudtam húzódni egy nagyobb barlangba, ahol viszont ott is ragadtam egy időre, mert nem javult az időjárás.