Sziasztok!

Tudtátok, hogy az oroszok hogyan nevezik a palacsintájukat?

Blini a neve. Általában élesztős-búzakorpás tésztából készítik.

A Blini igazi böjti étel – ahogy hagyományosan több országban is a palacsinta – nagy egyházi ünnepek előtti önmegtartóztatások idején fogyasztják.

Amerikában egyik kedvenc helyem Colorado zabolátlan vidéke volt, tekintélyt parancsoló hegyeivel, a közöttük betörhetetlen vadlóként vágtázó, kristály tiszta vízű patakokkal. Egyik barangolásom alkalmával a Sziklás hegységben esteledett rám, ahol egy helyi indián törzs falujában találtam menedéket. Itt megismertem egy indián kisfiú történetét, azaz problémáját, amit közös erővel úgy gondolom sikerült örökre megoldanunk.

Amint tudjátok, rengeteget utaztam a világban, vittem jó hírét a palacsintás étkeknek számtalan országban. Erről a mai napig nem tudtam leszokni. Nagyon sok oltári történetem van, melyek alkalmával számos érdekes, egyedi emberrel ismerkedhettem meg, akiktől értékes tudást kaptam, melyet kis történeteimen keresztül átadhatok Nektek.

Biztosan emlékeztek még a történetre, amikor találkoztam Jörgensen professzorral, amikor évekkel ezelőtt az Északi-tenger partján utazgattam, jártam a skandináv földeket, a fjordok vidékét. Nos, ebben az időben valahol Finnország északi tájain barangoltam, ahol be kell vallanom nektek, kicsit eltévedtem. Fáradtan, fázva jártam a skandináv havas vidéket, egyre nagyobb tehernek tűnt a hátizsákom is. Csípős szél harapdálta az arcomat, a mínusz fok körüli hőmérséklet a csontjaimba mart. Mindemellett kezdett rám sötétedni is.

Palacsinta Patrik nehéz szívvel hagyta el Görögországot. Az ottaniak melegszívűsége, vendégszeretete visszatartotta volna, de tudta, hogy tovább kell utaznia, küldetése nem engedte, hogy érzései megállásra késztessék. Egy hosszú, sós illatú hajóúton érkezett az olaszok földjére fáradtan és éhesen.