Tavaly nyáron hatalmas utazást tettem palacsintás felszerelésem társaságában, meg sem álltam egészen Amerikáig, az Egyesült Állomokig. Miamiban, Floridában kezdtem tengerentúli palacsinta túrámat, melyet számos színes és máig libabőrt okozó történettel fűszereztem.

Az idei Avas palacsintáját egyszer megcsináltam már otthon is, egy avasi fesztiválon egy, még a múlt század elején Amerikába emigrált miskolci család pincéjének mélyén talált recept alapján. Ennek azonban nyoma veszett, feltehetően ellenlábasom, Devilajos lopta ki valahogyan a Palacsintaház pincéjéből.

Floridai túránk egyik vasárnapján egy mosolygós, felhőtlenül kedves kubai gyökerekkel rendelkező amerikai családnál vendégeskedtünk Miamiban, egy egész napos grillparti keretében. Óriási hangulat, valódi mediterrán ízek, medencézés, fantasztikus volt.

Ettünk rengeteg féle, vason sütött húsfélét, roppanós zöldségekkel, pikáns szószokkal. Egzotikus, a kertben termett mangót, ananászt és banánt is tartalmazó salátával zártuk a lakomát és jó néhány alkoholt nélkülöző, mentás koktél is legurult. Mindeközben öblöseket nevettünk, a belső udvaron lévő medencében izomlázat okozó lovacska csatákat vívtunk a résztvevőkkel.

Emlékeztek egy néhány évvel korábbi Borangolást megelőző nagy felfedezésemre? Amikor megtaláltam a palacsintás receptekkel teli, régi füzetet a PalacsintaHáz alatt húzódó pincerendszer mélyén?

A meglelt kincsünk alapján számtalan új, izgalmas receptből kreáltunk aztán mennyei fogásokat, melyekből több az étlapra is felkerült. Viszont az volt a gond, hogy a füzet a következő év elején eltűnt a PalacsintaHázból. Hiába kutattam fel az összes zugot a házban, nem leltem a nyomát. Még a pinceágakban is kutakodtam, sikertelenül.

Engedjétek meg, hogy néhány gondolatot szenteljek a Wellington módra készített ételeknek, ugyanis valamelyik nap volt alkalmam megkóstolni a Creppy Lazac-Wellington névre keresztelt hónap palacsintáját ... ami valami istenire sikeredett!!!

Mindig meglep az a szervezettség és rend, amit a tájat bámulva tapasztalok, amikor osztrák vidékre visz az utam. A szélkerék erdő milliméter pontosan tervezve, a földek gondosan művelve, a házak és portáik patent rendben, felvirágozva feszítenek a falvakban.

Első bécsi látogatásomkor rögtön lenyűgözött ez a rendezettség. Ami, el kell hogy mondjam, jellemző az osztrák emberekre ugyanígy. A vendégszeretetük mellett talán ez a tulajdonságuk nyerte el a tetszésemet leginkább.